Szép Naplemente...

Kustra Ferenc

Szép naplemente...

A szép naplemente, csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet, és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk
A világról, közben a hitünkben elmerülünk.

A fák lombjain átszűrődő vörösben játszó fények
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai, szépek.

A nap már csak bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már esti mennybolton.
Én félve nézem a sűrűsödő homályból,
Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.

Nap, éjjel biztosan álmodik, hogy holnap reggel legyen.
Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen...