Esztergom...

Sanzsan

Nézem a várost

 

Nézem a város álmodó arcát -
az álomirtók örök kudarcát...

Szép, mint a friss hó, szép, mint a kenyér,
szép, mint az élőt simító tenyér.
A sötét hegyek körvonalait
úgy látni csupán, mintha valamit
sejteni vélnék a túlsó parton.
Ladikként lebeg velem a balkon
- "földbeli csónakos" áldott helyen -,
a folyó-szalag fekete selyem
s folytatásaként csillagos égnek,
körötte szétszórt, aranyló fények
ragyognak szerte az éjszakába,
mint mennyidéző mécsesek lángja.

Sírás környékez. Akkor érzem ezt,
ha Isten s ember közös dalba kezd.