Találós kérdés

 Szuhanics Albert

Találós kérdés

 

Ki az ki piros kabátban
utazik az éjszakában,
s miközben a szánja robog,
hófehér szakálla lobog?

Ki az ki fogatát hajtva
kiáltja "hó-hahó, rajta!"
Vidám és jó nagy a hasa,
s Rudolf a kedvenc szarvasa?

Ki az ki ismeri neved,
csomagot készített neked
távol a messzi északon,
s várta az indulást nagyon?

Ki az ki Mikulás-este
cipődbe csomagot csenve,
ilyenkor felkeres téged,
ajándék adása végett?

Ki az ki vidám és jól van,
nem fázik fagyban, s a hóban,
bundája puha és meleg
s szívében ég a szeretet,

Tudjátok e versben hol van?
Elbújt ő az egyik sorban...
Gyerekek, mondjátok ki ő,
lépjen csak mielőbb elő!

Mikulásnak levelet...

 Juhászné Bérces Anikó

Mikulásnak levelet...

Mikulásnak levelet
Írtatok már, gyerekek?
Hogyha nem, hát sürgősen
Küldjétek el mind többen.

Ő már készül lelkesen,
Fel is pakolt rendesen.
Csak címeteket várja,
Gyöngybetűkkel irkálva.

Bélyeg is legyen rajta,
Hogy biztosan megkapja.
S reménykedjetek belül,
Kívánságtok teljesül.

December hat reggelén
Hull a hó, vagy szél zenél,
Megérkezik hozzátok,
Tudja, nagyon várjátok.

 

Budapest...

 

Vörösmarti Daniella

Nagy levegő indulás előtt

 

Otthonodból hazatérhetsz végre.
Lehelj csókot a törött csempére,
Szagold meg a csorba polcokat,
Nézd meg utoljára a kávéfoltokat!

Álmodj még egyszer a saját ágyadban,
Lépcsőn fel, Lépcsőn le, Bátrabban!
Rohanj úgy, hogy bele akarj halni!
Hogy a világnak tudsz még mit adni

Tudd, most messze mész valahova,
Úgy nézd, ide nem jössz vissza soha,
Még jut idő egy utolsó, nagy levegőre,

- - -

Most már nincs más hátra, mint előre!

Esztergom...

Sanzsan

Nézem a várost

 

Nézem a város álmodó arcát -
az álomirtók örök kudarcát...

Szép, mint a friss hó, szép, mint a kenyér,
szép, mint az élőt simító tenyér.
A sötét hegyek körvonalait
úgy látni csupán, mintha valamit
sejteni vélnék a túlsó parton.
Ladikként lebeg velem a balkon
- "földbeli csónakos" áldott helyen -,
a folyó-szalag fekete selyem
s folytatásaként csillagos égnek,
körötte szétszórt, aranyló fények
ragyognak szerte az éjszakába,
mint mennyidéző mécsesek lángja.

Sírás környékez. Akkor érzem ezt,
ha Isten s ember közös dalba kezd.

Duna...

 Dunaalmás-Kikötő

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Duna

Fekete-erdőben
van egy kicsi forrás,
körben a környezet
gyönyörű szép, pompás.

A Duna ered ott,
messze a tengertől,
patakká válik ő
a többi kis értől.

Duzzad, egyre duzzad
az a kicsi patak,
és nemsokára már
szép folyammá dagad.

Lassan hömpölyögve
folyik egyre tovább,
és vízumok nélkül
szeli át a határt.

Sok-sok országot köt
a vízi út össze,
hátán sok hajót visz
messze a tengerre.

Szelíden hullámzik,
mint egy kezesbárány,
de hogyha megárad,
olyan, mint a sátán!

A tengerhez érve
három ágra szakad,
deltatorkolattal
szépen beleszalad.

A Mikulásra várva

 

Kis-Takács Erzsébet

A Mikulás mitől vidám?

A Mikulás mitől vidám, azt szeretném tudni,
És hogyan tud egy éjszaka bárhova eljutni?
És a sok tej, amit iszik, nem válik kárára,
És nem fáj a vén dereka, ha ül minden ládára?

Nem fárad el öreg keze, zsákban kutatástól,
És nem fáj öreg lábujja a sok utazástól?
És amikor Petihez megy, hogy lehet Évánál,
És vajon nincs tériszonya egy magas létránál?

Hát, amikor száll a szánja és szeretne megállni,
Hogyan tudja melyik háznál és hol kell kiszállni?
És nevét a sok gyereknek hogy tartja fejében?
És a sok kért ajándékkal hogy boldogul kérdem?

És van neki anyukája, ki öleléssel várja?
És a gyeplőrángatástól vajon fáj a válla?
És az évnek többi napján mi lehet a dolga?
És a napi teendőket ő is teszi sorba?

Reggel, mikor felkel, fogat mos, tornázik?
És mikor boldog és jó a kedve, akkor tán nótázik?
És karácsonykor nála is pompázik a fenyő?
És mit tesz minden nyáron, ha nem ő a nyerő?

Jár ő is az uszodába és talán tud is úszni?
És ha nem, akkor a csúszdáról azért le mer csúszni?
A pizsamája is piros és meleg, bolyhos, bundás?
És amikor sétálni megy, fején hord egy kucsmát?

Szereti a lépes mézet, banánt és narancsot?
Ha esik a hó és hideg van, akkor húz bakancsot?
Aztán van-e testvérbátyja, vagy mikulás nénje?
És mikor télapó van, Mikulásunk ajándékot kér-e?

Szokott-e tévét nézni, vagy könyvet olvasni,
És vajon a pénztárcáját nem szokta elhagyni?
Aztán mikor jön a húsvét, kap ő piros tojást?
És ha netán elkésik, kitől kap megrovást?

Szokott-e mérges lenni, és szólni haraggal,
Vagy mindig szépen bánik és jól a szavakkal?
Van e neki ágya, széke és meleg szobája,
És van neki, ahogy mondják, vagy nincs is virgácsa?

A sok jó ajándékot mind a zsákba rakja,
És nem derogál vajon neki a mikulás szakma?
Mert ha már túl öreg lesz és nyugdíjba menne,
Én is lennék az utóda, ha kifogást nem tenne.

De addig, míg vígan jön és ajándékát osztja,
Nem pályázom, megígérem a mikulás posztra!
Inkább akkor szaladok hát, pucolom a csizmám,
Mielőtt még Mikulásnak a házajtóm nyitnám.

Figyeljetek kicsik, nagyok, mindig legyetek jók,
Ne szóljatok egymásnak rossz, csak kedves és szép szót,
Akkor az öreg Miklós bá hozza már a zsákját,
És nem csukja be senki előtt zsákjának a száját!

Gerecse...

Gerecse...

Koldusszállás

 

Medvehagyma tenger

 

Tardos

Kőszeg...

Kőszeg...

 

 

Csesznek...

Csesznek...

 

 

Melegmányi-völgy...

Melegmányi-völgy...

 

 

Óbánya...

Óbánya...

 

 

Székesfehérvár...

Székesfehérvár...

 

 

 

Pityerszer...

Pityerszer...

Zirc...

Zirc...

 

 

Zengővárkony...

Zengővárkony...

 

 

Tata...

Tata...

Keresztelő Szent János  - Tata Öreg tó

 Tata - Tóparti sétány

 

 

Tata

Tata

 

Lakat fal

 

A természet lágy ölén...

 

Gulyás Gábor

A természet lágy ölén

Horgászidő van ma, korán útra kelek,
Szeretik a halak a hajnalcsendéletet.
Darált kukorica, bot, horog a zsákban,
"Halászlevet eszünk még ma estetájban!"

Amint kiérek, felszerelem botom,
Horgom egyesen a nádas elé dobom.
Mikor megpillantom a tóparti világot,
meg-megállok s mindent megcsodálok:

Lágy szellőt szűr a fűzfa sűrű lombja,
Hűsebb itt az idő, mint a városba`.
Deres füvön csillog felkelő nap sugára,
visszhangzik a békanyáj kuruttyolása.

Természet csendje ül a páralepte tavon,
Madarak csicseregnek a színes faágakon.
Távoli tompa zaj morajlik a szélben,
Repülő csíkot fest a tengerkék égen.

Miközben merengve kémlelem a tájat,
Ha jól hallom, az amúr rágja a nádat.
pontycsapat úszik a meder közelében,
buborék-karika nő a víz ragyogó tükrében.

Lassan megy az idő, de türelmesen várok,
Néha megszólítnak a pecás jó barátok:
"Láttál-e már halat, vagy csak konzervdobozban?"
Efféle viccekkel ostromolnak sorban.

Megbeszéljük együtt a régi emlékeket,
Így múlatjuk békésen az órákat, perceket.
Nagyokat nevetünk, ugratjuk egymást,
Hirtelen a botra nézek, s azt kiáltom: "kapás!".

Botgyűrűk közt kifeszül jelzőkarikám,
majd leesik s leng a damilon lazán.
Berántok, körbehajlik botom,
Boldog leszek, ha ezt én ma kifogom.

Percekig küzdök vele, nem adja magát,
De az igazi horgász állja a szavát.
Tekerem az orsót, mert érzem, hogy fárad,
Ránézek és azt mondom: "szép ez az állat".

Nem átlagos méretű, mindenki azt kérdi:
"Mivel fogtad? Meg szabad nézni?"
Mielőtt indulok, még pár mondatot váltok,
Elteszem a halat s pakolom a zsákot.

Esteledik, tompán beszürkül az ég is,
indulok, hisz engem várnak otthon mégis.
Megörül az Asszony a nagy pontyot látva,
Így lesz a pecásnak fenséges vacsorája!

Őszi álom...

 

Jánosi Petra

Őszi álom

Végtelen sétára
ősszel újra mennék,
vadvirágos ködben
napsugarat szednék.

Pihennék egy padon,
csendben ülnék oda,
és nézném a felhők,
hogy illannak tova.

Szép Naplemente...

Kustra Ferenc

Szép naplemente...

A szép naplemente, csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet, és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk
A világról, közben a hitünkben elmerülünk.

A fák lombjain átszűrődő vörösben játszó fények
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai, szépek.

A nap már csak bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már esti mennybolton.
Én félve nézem a sűrűsödő homályból,
Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.

Nap, éjjel biztosan álmodik, hogy holnap reggel legyen.
Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen...