December 6.

 Pete Márk

December 6.

 

Hófödte a táj, hideg szelek fújnak,
A cinegék is össze-összebújnak,
Patanyomok mélyednek a puha hóba,
Szánt láttak az emberek tükrében a tónak.

A naptár már december hatot mutat,
A mikulás jó gyerekek után kutat,
Míg ezen vers szavait hallgatod,
Tele lesz ajándékkal a csizmád, az ablakod.

Ima Istenhez...

 Dombay Fatime Glória

 

Ima Istenhez

 

Csak Neked zenélek,
s csupán arra kérlek,
hallgasd meg imám:
sír, szenved a világ...
de én - ha szabad -
s a világ megmarad,
adom erőmet, s reményt,
hogy él még igaz emberi lény.
S még - ha szabad -
ha a világ megmarad,
erős leszek, csak legyél velem,
ölelj meg, ha félek, nyújtsd a kezed!
Kérlek!
Félek...
Add tiszta fényed,
hogy adhassam reményed
mindazoknak, akik nélküled élnek,
s mint ahogy én, egyedül félnek.

Találós kérdés

 Szuhanics Albert

Találós kérdés

 

Ki az ki piros kabátban
utazik az éjszakában,
s miközben a szánja robog,
hófehér szakálla lobog?

Ki az ki fogatát hajtva
kiáltja "hó-hahó, rajta!"
Vidám és jó nagy a hasa,
s Rudolf a kedvenc szarvasa?

Ki az ki ismeri neved,
csomagot készített neked
távol a messzi északon,
s várta az indulást nagyon?

Ki az ki Mikulás-este
cipődbe csomagot csenve,
ilyenkor felkeres téged,
ajándék adása végett?

Ki az ki vidám és jól van,
nem fázik fagyban, s a hóban,
bundája puha és meleg
s szívében ég a szeretet,

Tudjátok e versben hol van?
Elbújt ő az egyik sorban...
Gyerekek, mondjátok ki ő,
lépjen csak mielőbb elő!

Mikulásnak levelet...

 Juhászné Bérces Anikó

Mikulásnak levelet...

Mikulásnak levelet
Írtatok már, gyerekek?
Hogyha nem, hát sürgősen
Küldjétek el mind többen.

Ő már készül lelkesen,
Fel is pakolt rendesen.
Csak címeteket várja,
Gyöngybetűkkel irkálva.

Bélyeg is legyen rajta,
Hogy biztosan megkapja.
S reménykedjetek belül,
Kívánságtok teljesül.

December hat reggelén
Hull a hó, vagy szél zenél,
Megérkezik hozzátok,
Tudja, nagyon várjátok.

 

Budapest...

 

Vörösmarti Daniella

Nagy levegő indulás előtt

 

Otthonodból hazatérhetsz végre.
Lehelj csókot a törött csempére,
Szagold meg a csorba polcokat,
Nézd meg utoljára a kávéfoltokat!

Álmodj még egyszer a saját ágyadban,
Lépcsőn fel, Lépcsőn le, Bátrabban!
Rohanj úgy, hogy bele akarj halni!
Hogy a világnak tudsz még mit adni

Tudd, most messze mész valahova,
Úgy nézd, ide nem jössz vissza soha,
Még jut idő egy utolsó, nagy levegőre,

- - -

Most már nincs más hátra, mint előre!

Esztergom...

Sanzsan

Nézem a várost

 

Nézem a város álmodó arcát -
az álomirtók örök kudarcát...

Szép, mint a friss hó, szép, mint a kenyér,
szép, mint az élőt simító tenyér.
A sötét hegyek körvonalait
úgy látni csupán, mintha valamit
sejteni vélnék a túlsó parton.
Ladikként lebeg velem a balkon
- "földbeli csónakos" áldott helyen -,
a folyó-szalag fekete selyem
s folytatásaként csillagos égnek,
körötte szétszórt, aranyló fények
ragyognak szerte az éjszakába,
mint mennyidéző mécsesek lángja.

Sírás környékez. Akkor érzem ezt,
ha Isten s ember közös dalba kezd.

Duna...

 Dunaalmás-Kikötő

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Duna

Fekete-erdőben
van egy kicsi forrás,
körben a környezet
gyönyörű szép, pompás.

A Duna ered ott,
messze a tengertől,
patakká válik ő
a többi kis értől.

Duzzad, egyre duzzad
az a kicsi patak,
és nemsokára már
szép folyammá dagad.

Lassan hömpölyögve
folyik egyre tovább,
és vízumok nélkül
szeli át a határt.

Sok-sok országot köt
a vízi út össze,
hátán sok hajót visz
messze a tengerre.

Szelíden hullámzik,
mint egy kezesbárány,
de hogyha megárad,
olyan, mint a sátán!

A tengerhez érve
három ágra szakad,
deltatorkolattal
szépen beleszalad.